Régen is, akárcsak manapság, a használati tárgyak minősége mutatta meg azt, hogy ki milyen társadalmi rangba tartozott. Például egy olyan díszített boros edény esetében is, mint amilyen a csikóbőrös kulacs, mert a módosabb gazdák szépen díszített típusokkal rendelkeztek, míg a bőrből készült bevonat nélküli, illetve a festett vagy pirografált modellek többnyire minden szőlősgazda tulajdonában is megtalálhatóak voltak.

Az 1800-as évek elején a csikóbőrös kulacs népszerűségét jelentősen növelte Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versének megjelenése. A költő csodálatosan megírta versében, hogy „Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek.”

Az aprólékos díszítésű, bőrszíjas csikóbőrös kulacs az érmelléki gazdagabb boros-gazdáknál is megtalálható volt. Ezt a fából készült tárgyat vállra akasztva hordták, űrtartalma változó volt és általában bort tartottak benne. Elkészítéséhez leginkább a juharfát használták, ez volt a csikóbőrös kulacs legkedveltebb alapanyaga.